"Testem rég elfelejtette a feleségemet, amikor meglepett azzal, hogy újra nőre vágyott." - Nyolcvanan túl, az ilyen pasik, mint amilyen én vagyok, könnyen isteni jelzésnek vagy figyelmeztetésnek veszik az ilyen jelenségeket, de én nem éreztem tehernek, és angyali üzenetnek sem, mert a feleségem halála után messze elkerültek a földre szállt angyalok, nem találtam magamban akkora hajlandóságot, hogy szép szavakkal, nyájas képet és sóvárgó tekintetet mutatva, legalább egy-egy éjszakára befogjam és megszelídítsem őket.
Olyanok ők, mint a szelídséget mutató galambok, körülöttünk röpködnek egész életünkben, és mi kedvünkre kezünkből etetjük őket.
Álmomban egyszer egy szőke nő megkérte a kezem.
Mindkettőt gondolkodás nélkül odaadtam volna, de tudtam, hogy ez csak álom, hiszen szokásainkat és az idősek tanácsát követve, már harmincadik évem előtt megnősültem.
Életem úgy alakult, hogy ősi mesterségükért nőknek eddig még nem kellett fizetnem.
--- Írta: Tar Károly (1935-) | Eredeti megjelenés: Tar Károly: Hajnalban vadnyuszik ablakom alatt.
Ághegy Könyvek, Lund, 2012 | A kiadvány copyright jellemzője.: Nevezd meg!
- Ne add el!
- Így add tovább!
2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU) Kereskedelmi forgalomba nem kerül (Open Access dukumentum) | Felolvasta: Ambrus Attila József | A hangfelvétel készült: 2013 június | A hangfelvétel hangtisztítása készült: 2021.
Május 2.